Zefir-Magyar nagyszótár

Az élet egy olyan játék, amiben adunk-kapunk. Váltjuk a szerepeket, sőt paralell játsszuk, egyszerre több meccsben is. Azt tapasztalom, hogy minél nagyobbat kapok az egyik oldalon, annál nagyobbat adok a másikon. Egyszerű leosztás, könyörtelen szabályok. Győzzön a jobb, aztán a többit meg majd meglátjuk.

Gazdaság: Állami bevétel, a demokrácia ára.

vagy: Olyan pénz, amelynek befizetése után a befizetőnek semmi nem marad.

Ezt a szót jól ismerem. Vállalkozóként (nekem) jelentékeny adótartozást sikerült felhalmoznom, amit aztán részletekben fizettünk vissza. Így aztán a szó valódi értelme, a valamit adó [ember] szinte teljesen el is vész.

Köszönés? Kérés? Jókívánság? Egyik sem és mégis mindegyik. Ha azt mondom ízes magyar, az elcsépelt -pedig benne van valami ősi, valami ártatlan.

Adni jó! Közhely? Tudom, de vannak közhelyek, amelyek még oly elcsépelten is igazak maradnak, mint ez. Adunk a mindennapi életben úgy is, hogy nem tudunk róla. Adunk jót is rosszat is, de nem feledhető, hogy mindent vissza is kapunk majd, ha itt az ideje.

Kiegészítés. Ami nélkül nem működik egy alap információ. Fontos összetevő. Beszédemben gyakorta túlzásba vitt fejtegetés. Feleslegesnek tűnő körmondataim. Nyakatekert magyarázatok egy amúgy egyszerűen megfogalmazható válaszban.

Élelmiszeriparban: A természetes anyagokat kiváltó, gyakran mérgező összetevők tudományos megnevezése. Jele "E".

Fogalmam sincs, hogy az iskolából hazafelé menet, gyűjtő útjaimon, honnan került elő az a rengeteg rozsdás ácskapocs.

Csak a filmekből ismert, de mégis valahol mélyen belül bennem is ott bujkáló, ma mulatunk érzés. Amikor aztán mindenki elhallgasson, mert most én [ÉN] mulatok!

Kutyánk, legalább egy, mindig volt. Sokszor néztem őket, ahogy egy tál ételen, egy csonton, vagy egy baráti gesztuson a gazditól, marakodnak. Ez az igazi acsarkodás? Vagy amit mi, emberek tudunk művelni egy konc felett?

Kisiskolás koromban hazafelé az iskolából ezt-azt összeszedtem és hazavittem. Gyakran építkezések mellett található csöveket, ki tudja már, hogy mi célból, de akkor kincsek voltak ezek.

Monthy Python, Hollószínház, naná! Angolnak nevezett humor, váratlan, olykor morbid fordulatokkal tarkítva.

Általában: Szabályos rendben sorakozó termékek tárolására és gyors megtalálására rendszerbe foglalt tároló helyiség.

Áruházban: Azt a kamrát nevezzük ~nak, ahová a haszontalan dolgokat nagy kupacokban kidobáljuk és a megfenyítendő alkalmazottat büntetésből kiküldjük megkeresni valéamit.

Nem emlékszem rá, hogy nálunk nagy hagyománya lett volna a közös családi ebédeknek, így aztán nem is érzem jól magam, hogy túl sok emberre kell figyelnem ebéd közben. Az meg végképp nem volt jellemző, hogy délben asztalhoz ültünk volna. Nálunk ez leghamarabb négy óra tájt volt aktuális. Azóta sem szeretem a nagy családi ebédeket...

Duna parton van egy malom... én még nem láttam, és a hajdani vizákat sem láttam, de búbánatot már vittem le a Duna partra. Szeretem hallgatni a csobogást, ahogy a víz elúszik a parti kövek mellett. Szeretem nézni, ahogy magával sodorja az uszadékot, vagy az én palackpostámat.

Talán a tudat forradalma, talán a harmadik szemünk nyílása az, de biztosan fel fogunk ébredni jelen borzalmaink mindenhatóságából. Felülünk, körbenézünk és hitetlenkedve nekilátunk a rendtevésnek. Egyszer csak, ha még nincs túl késő.

Volt egy helyi újság gyerekkoromban. Tele volt jobbnál jobb cikkekkel. Épp csak az igazságot nem lehetett belőle megtudni. Arra teljesen alkalmatlan volt a lap. Néha megjelentek benne cikkek az ifjusági klubról is, sok mindennel vádoltak minket. Amikor bekerültem a rendezőségbe, belülről ismerhettem meg az érdekek mentén íródó cikkek világát. Érdekes világ volt, tele elhallgatásokkal és túlhangsúlyozással. Azóta sem változott a média. nagyban ugyan olyan, mint akkor, kicsiben volt.

Szép magyar szóval „Walkie-talking”. Nem tudom miért, de ezer éve vágyom rá, hogy legyen egy saját adóvevőm. Nem tudnám megmondani mire lehetne használni, de mindenesetre piszkálja a tudatomat, vágyom rá, egyszer csak beszerzek egy olcsó, de működőképes darabot. Amúgy volt egy, valamikor a rendszerváltás környékén vettem, a kínai piacon, akkor kb 1500 Ft-ért árulta valaki. Gyerekjátéknak drága volt, használhatónak meg gyerekjáték...

Frissen mosott, ropogós drága damaszt anyag. Hófehér asztalterítőn sötétvörös és halvány narancsos minták. Egykori ebédek csöpögtetős pörköltszaftjai, vörösbor illatú üveg-karima lenyomat.

Gyerekkorom egyik kedvenc játéka. Tudatos tervezés és félrevezetés, az isteni magasság elérhetetlen útveszőiben.

A szív oldala. Politikában nekem úgy tűnik, hogy a szívtelenségé inkább. Sutaság. Hogy ne legyek suta, átneveltek jobbkezesnek. Azóta szörnyen sutának érzem magam ...

Színes, szagos vidám forgatag. Nem összekeverendő a Sémi istenséggel, akinek neve kiejtve nagyon hasonló! Jéghideg gyöngyöző pezsgő, csak is száraz! hallótávolságra a mulatságtól.

ős Isten, a múlt emlékei, hajdan volt sosem létező...

Na ezt tudom mi. A folyton jót akaró, aki aztán a rövidebbet húzza. Végül tévedésből a tömeggyilkos helyett bűnhődve a pokolban végzi.

Sokoldalú növény. Többcélúan alkalmazható, akár levesbe, akár főételekben is kiváló, ezen kívül állványzatok építésére is nagyszerűen használható. Vigyázat! Ami túl sok mindenre jó, az semmire nem használható!

Kis piros tégelyben kapható ázsiai csodaszer, ami ha a fájdalmat nem is enyhítené, remekül űzi el a szúnyogokat. Erre a legalkalmasabb a vietnámi fajta, nagy vörös csillaggal a közepén. Vigyázat, amelyiken tigrist és sárkányt találsz, az a fájdalmat is elűzi.

Kemény vaspánt, célja a kordában tartás. Többnyire a szorító fejfájásra hasonló érzés, amikor belül lüktet, mert szűk a hely, de nem lehet tágulni, mert korlátok vannak. Bezártság érzése.

Tavasz illattal belengett hűvös éjszakák, nyáresti kalandozások. Csillagokba révülő látomások. Kezemben a lány forró keze, egymás szemében, tűzben égve, világ megváltva szerelmesen. Valami ilyet jelent.

a DABra

Ábrázolni valamit, azt jelenti, hogy megmutatni a világnak, a mögöttes idea „számomra” mit jelent. Hiszen erről szól ez az írás is.

Meghatározó szava ez a szókincsemnek. Zsigerből ellene vagyok, fenntartva másoknak a hozzá való „jogát”[?]. Anyám is élhetett volna a joggal, családi nyomásra, de nem tette. Így most itt vagyok és élek én, mert Ő nem élt vele...

Erről sokat tudnék mesélni. Régóta figyelem magamat is, a környezetemet is. Hogy mi Normális, és mi Abnormális az pusztán a megfigyelő tapasztalatán múló értékítélet. Persze egyetemlegesen nem mondhatjuk ki semmiről sem pro- sem contra, de a társadalom elfogadása a mérvadó mégis. Ki vagyok én, hogy egyáltalán merészelném kritikával illetni a társadalmat, egyes rétegeit, vagy alkotó elemeit? Persze a magam véleménye megvan általában a dolgokról. Arról, hogy mit tartok normálisnak és mit nem.

Magam részéről normális az, ami nincs mások és a természet ellen.

Ahogy az ablaknál. Az a lágyan csilingelő máskor meg élesen roppanó üveghang, az hátborzongató...

Csodás képzavar. Eszembe jut egy dermesztő tél, amikor a belülről melegen tartott ablakra kint jégvirágok fagytak. Ha jól emlékszem december volt. Az iskolában szünet a hideg miatt, élveztük az extra szünetet. Pár nap volt csak, de a gyerek mindennek tud örülni. Emlékszem a méteres hóra a kertben és az utcákon. Kemény hideg volt, az emlék mégis kellemes meleget áraszt.