Kutyánk, legalább egy, mindig volt. Sokszor néztem őket, ahogy egy tál ételen, egy csonton, vagy egy baráti gesztuson a gazditól, marakodnak. Ez az igazi acsarkodás? Vagy amit mi, emberek tudunk művelni egy konc felett?
Acsarkodó
2010.08.25. 08:32 Zef
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Utolsó kommentek